A harmadik paraméter az esemény témája, mely egy olyan skálán ábrázolható, amelynek egyik végpontján az univerzális témák, a másik végpontján a kultúraspecifikus témák találhatók. Míg a műszaki és tudományos nemzetközi konferenciák pl. inkább az univerzális vég felé közelednek, és nagy valószínűséggel ugyanolyan formában zajlanak le a világ különböző országaiban, addig a politikai vitákat már nagyban meghatározza az adott kultúrkör. Ez a tény a tolmácsolás ungarisch dolmetscher budapest lehetőségeit és pontjait nagyban meghatározza.
Az elhangzó szövegtípus dolmetscher ungarisch és a kommunikációs partnerek szövegalkotási stratégiája alkotják a negyedik paramétert. Itt dől el, mennyire spontán és mennyire előre megtervezett a szöveg, mennyire azonos a partnerek tudása, mennyire „személyes" a szöveg (érzelmi tényezők), mennyire irodalmi, milyen a stílusa, milyen szerepet kapnak elhangzásakor a non-verbális elemek (prozódia, testbeszéd, gesztusok, mimika, proxemika stb.) Az egyes szövegek itt sem csoportosíthatók dichotómikusan, sokkal inkább egy skálán ábrázolhatok.
Az ötödik paraméter a tolmácsolási esemény időbeli és térbeli viszonyait írja le. Fontos szempont annak vizsgálata, milyen távol járnak pl. a kommunikációs partnerek saját hazájuktól. Ez viselkedésüket, szövegalkotásukat nagyban befolyásolja. Több tolmács dolmetscher deutsch-ungarisch budapest számol be arról, hogy ugyanaz a beszélő külföldön másképp viselkedik, nem alkalmaz annyi non-verbális elemet, esetleg szerényebb, bizonytalanabb. A tolmácsolás helye is meghatározó, befolyásolja a szereplők viselkedését, és így a tolmács munkáját, hogy az esemény valamelyik partner számára otthonos helyen („hazai pályán") zajlik-e, idegenben vagy semleges pályán, pl. egy bérelt konferenciaközpontban. Ettől függően megint csak skálán ábrázolható, mennyire privát, és mennyire nyilvános eseményről van szó.
A hatodik paraméter a tolmácsolási esemény által követett cél.
Ez lehet tapasztalatcsere, csoportos döntés meghozatala, de a partnerek követhetnek különböző, vagy akár egymással ellentétes célokat is. Ezt a tolmácsnak német tolmács budapest tudnia kell, mert ettől nagyban függ a tolmácsolás minősége. Ha eleve egyetértést tételez fel, az esetleges ütközéseket valószínűleg tompítva fogja tolmácsolni, ami nem segíti a kommunikációt.
Alexieva rendszere rendkívül átfogó, rugalmasan bővíthető, ismerete és alkalmazása nagyban segítheti a tolmácsok felkészülését és a tolmácsoktatók munkáját.
További szempontokként említhetjük még az egyes tolmácsolási eseményekre jellemző belső szerkezetet. Más és más forgatókönyv szerint zajlik pl. egy részvénytársaság közgyűlése és egy üzleti tárgyalás. Az egyes események különböző mértékben formalizáltak. Ennek mértéke jól ábrázolható a formális-informális skálán. A diplomáciában nyilvánvalóan jellemzőbbek a formalizált események, a ceremóniák és a hozzájuk társuló szövegkonvenciók. Egymással gyakran találkozó üzleti partnerek esetében a formalizáltság foka egyre jobban csökken.
Érdemes tudnia a tolmácsnak tolmács német-magyar azt is, mennyire érintett a célnyelvi partner az adott eseményben. Ha pl. valamely külföldi parlamenti delegáció az interpellációk közben rövid időre beül az Országgyűlés plenáris ülésére, a tolmácsnak nagyon nehéz dolga lesz, ha azt akarja, hogy a külföldi pontosan értse a magyar hozzászólások lényegét, azok ugyanis nem neki szólnak, nem ő a megszólalások címzettje, és ennek megfelelően nem rendelkezik azokkal a háttér- és előzetes ismeretekkel sem, amelyeket a szónok a címzetteknél feltételez.
A tolmács legtöbbször a szöveg nélkül készül fel a tolmácsolási eseményre. Ezeknek a szempontoknak a végiggondolásával és megfelelő utánjárással sok mindent előrevetíthet a maga számára a majdan elhangzó szövegből. A felkészülés során a gyakorlatban kell alkalmaznia a már említett Laswell-formulát, a Nord-féle közvetített interlingvális, interkulturális webdesign unterricht budapest kommunikációs modellt és Pöchhacker hiperszövegmodelljét.
A szinkrontolmácsolás
A szinkron- vagy szimultántolmácsolás (angolul, németül és franciául csak a szimultántolmácsolás használatos) a konszekutív tolmácsolás ellentéte, ilyenkor ugyanis a tolmács az adóval egyidejűleg beszél a tolmácsfülkében, és a vevők, a közönség fülhallgatóval hallgathatják a tolmácsolt célnyelvi szöveget. A szó szorosan vett értelmében a szimultántolmácsolás abszolút egyidejű, tehát a forrás- és a célnyelven egyidejűleg hangzik el az eredeti és a tolmácsolt szöveg. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez az egyidejűség valóban megvalósul-e, és nem követő tolmácsolásról van-e itt is szó, csupán nagyon gyorsan követőről, amikor a tolmács mindössze egy félmondat lemaradással követi az előadót. A gyakorlat alapján ezt nem erősíthetjük meg. A szinkrontolmácsok ugyanis felkészültségüktől, a téma ismeretétől és nyelvtudásuktól függően hol kicsi lemaradással, hol valóban egyidejűleg, hol pedig anticipációs képességük révén, különösen, ha jól kiismerik magukat a konferencia témájában, akár előbb fogalmazzák meg a célnyelvi szöveget, mint az előadó. Nagyon nagy lemaradás semmiképpen sem engedhető meg, ugyanis a jó szinkrontolmács képes az előadóval szinte egyidejűleg befejezni a szöveget. Erre szükség is van, hiszen a hallgatóság valószínűleg leveszi a fülhallgatót, ha vége van az előadásnak, ha pedig azonnal más előadó veszi át a szót, zavart okozhat, hogy a tolmács még csak az előző előadásnál tart.
Mivel a hallgatóság szinkrontolmácsolás esetén csak a tolmácsolt szöveget hallja, fontos, hogy az "élvezhető" és "fogyasztható" legyen. Képzeljük el, milyen kellemetlen lehet hosszú időn keresztül, kényelmetlen fülhallgatóval a fülünkben egy rosszul hangsúlyozó vagy éneklő, erős akcentussal beszélő, hibás nyelvtani szerkezeteket használó tolmácsot hallgatni, aki szemlátomást a szakszókincsnek sincs a birtokában. A tolmácsolt szövegnek mindig természetesen kell hangoznia, nyilvánvalóan nem lehet nyomdakész szöveg, ahogyan semmilyen helyben születő, szóbeli szöveg sem az, azonban a szóbeliségre általában jellemző koherenciával és kohézióval rendelkeznie kell.
A szinkrontolmácsolást nevezik a tolmácsolás magasiskolájának. Valóban, ez a munka igényli a legnagyobb energiát és a legnagyobb felkészültséget, azonban semmiképpen sem szabad misztifikálni. A szinkrontolmácsolás megfelelő képességek és megfelelő nyelvtudás esetén tanulható, készségszinten jól fejleszthető.
A médiatolmácsolás
Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap az elektronikus médiában történő tolmácsolás, a televízió és a rádió számos eseményt közvetít egyenesben vagy szervez videokonferenciát, és alkalmaz ennek során tolmácsokat. Sok esetben még filmeket vagy színházi előadásokat is tolmácsok fordítanak. Míg a szokásos tolmácsolási helyzetekben a felhasználók általában megbocsátók a tolmáccsal szemben, felmérik munkájának a nehézségét, addig a médiában nincs megbocsátás, hiszen ott a közönség viszonyítási alapja nem más, mint a professzionális közszereplő, a bemondó vagy a retorikailag iskolázott televíziós személyiség. A médiában dolgozó tolmácsok képzésénél tehát különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a retorikai képzésre. A médiatolmácsnak minden esetben professzionális közszereplőnek kell lennie.